Belga: Erős kép - dalszöveg

El akarom mondani, mi fáj.
Én is el akarom, meghallgatsz?
Gyere, ülj ide mellém.
Köszönöm.

Az életből túl sok jutott,
A születés korán a világra hozott
Nem kell már a falat kenyér,
Nem jut már a sliccemre tenyér
Behúzom a függönyt, a sötétítőt
Lehúzom a rolót, a fény elnyelőt
Nincs kedvem fölállni, nincs kedvem kimenni,
Nincs kedvem letolni, nincs kedvem kivenni
Fáradt vagyok, hulla fáradt,
Tesztel az élet, tesztel a század
Nem akarom ezt a testet, rút a kéznek, rút a szemnek
Belém fulladt az elfojtott szó,
Hogy már veled se jó
Ennyi volnék csupán?
Vagy csak álmodom egy nem létező kapualjban, talán

Mit mondasz?
Nem érdekes
Mért nem érdekes?
Tökmindegy, mért nem érdekes.
De tényleg érdekel.
Köszönöm szépen ez jólesett.

De már el is múlt ez az élet,
Az idő csontomba plántálja sorsomat,
Az ideg ritmusra rángatja combomat
Már a tisztaság sem motivál
Elvagyok büdös ruhában is,
A dezodor korrigál

Életem délibáb és végtelen Hortobágy,
Fáradt lelkem bevetetlen ágy.
Erős kép!
Erős kép!!

Túl a horizonton,
Túl a délibábon,
Túl a határon
Az abszolút túloldalon egy árva kismadár a párkányra száll,
Sántán tipeg, a párkányra hág
Apró pici asszimmetrikus lépéseit hallom, durva
A függöny, mit említettem be van húzva,
U-szögek pattogása az ablakon,
Tölti a galambot gazdagon
Talán egyszer hoz reményt a gyűlölet, ami bennem él
Nem tudok sírni, se nevetni már,
Könnyem mélyen a szemembe páll
Hiába csörög a telefon, föl nem kapom,
Ki az? Nekem senki se telefonáljon
Én senkit se érdekeljek
Nincs barátom se ellenségem
Nincs nagyapám se nagyanyám,
Csak csiporog a papagáj
Ajándékba kaptam Ausztráliából,
Magányomat csipogja egy halott galambnak
Körmeimet mélyen a hasamba vájom,
Kifakad egy pattanás arcomon.
Forró a testem, melegem van
Nekem meg ebből elegem van…

Csak akkor jó, ha igazán fáj,
Csak akkor fáj, ha igazán jó.
Most mit kezdjek ezzel a rímmel?
Látod? Már ez sem stimmel.

Az élet húsomból csákót hajtogat
és feketére festi csontomat
A sors kifürkészhetetlen
foszlány, foszlány, foszlány